Visszafelé olvasva léc. Ami sokszor bizony igen keskeny. Ha végig akarsz menni rajta, egyensúlyoznod kell, hogy le ne ess. Ha meg leestél, visszamászni. Akár többször is. Néha meg is ütöd magad egy kicsit. Nem is mindig stabilan van rögzítve, ez is megnehezíti a dolgodat. Tudom, fárasztó. Többen mondják már, hogy inkább szállj le, hagyd abba. Elgondolkodsz rajta, de végül maradsz és haladsz tovább.
És milyen jól teszed.
Edzésre fel!
Sport. Az életed része. Vagy nem. Az volt valaha, de most nem érsz rá ilyesmire. Hátrasoroltad a listádon.
Vagy épp újra elkezdted és ez büszkeséggel tölt el.
Ismerősek a fent írtak? Gondolatban lefutottad már a félmaratont is egy futópadon? Vagy ellenkezőleg, rendszeresen sportolsz személyi edző segítségével vagy épp anélkül?
Bármelyik csoporthoz is tartozol, elgondolkodtál-e már azon, hogy milyen edzésprogramot állítanál össze a gondolataid részére? A belső énedet hogyan tartod karban?
Talán furcsállod a kérdéseimet, pedig semmi szokatlan sincs bennük. Mert őszintén vallom, hogy az edzés nem érhet véget a test szintjén!
A gondolatok és azokból kiinduló dilemmák, problémák is megérdemlik a rendszeres törődést és átbeszélést egy neked szimpatikus edző segítségével! Miért hatékonyabb vele átbeszélni, mint a családdal, barátokkal? Mert ez a fajta edző egy olyan külső szakember lesz, aki nem akarja megmondani a tutit, nem újságolja el másnap a szomszéd néninek, nem ítélkezik az ötleteiddel kapcsolatban, hanem kizárólag a saját gondolataid, érzéseid és személyiséged alapján segít összeállítani az edzéstervet.
Igen, a gondolatoknak is jár az edzés!
A coaching folyamat szemléltetésére nagyon találónak tartom a taxisofőr-hasonlatot. Te utasként beszállsz mellém az autóba, megmondod a célállomást, én pedig elindítom az autót. A közös út során bármikor jelezheted felém, hogy melyik útvonal szimpatikus számodra vagy éppen kérésedre változtatok az autó sebességén. Még az is előfordulhat, hogy útközben módosítod az eredeti célállomást. Nekem az a fontos, hogy eljuss a kért helyre, miközben biztonságban, nyugodt környezetben utazol. De előre szólok, hogy a kátyúkat nem fogom kikerülni. Néha bizony nem is lehet...
Na de mi történik az autóban?
Beszélünk. Sokat. Vagy éppen keveset. Néha a csend is beszél. Én meg kérdezek. Miről? Lehet arról, amit még nem kérdeztél meg magadtól. Vagy nem mertél megkérdezni. Vagy egész egyszerűen nem jutott eszedbe feltenni a kérdést. Előfordulhat, hogy lesznek feladataim a számodra, melyek segítik a folyamat előremozdítását és az eredmény elérését. De tudod, végig jelezheted felém, ha módosítsunk az utazás feltételein.
És ha megkérdeznek később, hogy miről beszélgettünk az autóban? Azt mondom majd: Rólad. Ennél többet nem mondhatok. Mert ez nem tartozik senki másra.
Beszállnál az autóba? A biztonsági övet érdemes bekapcsolni, tudod, csak a kátyúk miatt!
Edzésre (Útra) fel!
Tekerünk. Hol gyorsabban, hol lassabban. Én hoztam a biciklit, te adod a tempót. Fékezel meg kanyarodsz. Néha felnevetünk. Én ülök hátul és figyelem, hogy merre fogsz menni. Érdekes, hogy együtt pedálozni mennyivel könnyebb!
Emlékszem, az első alkalommal még meg-megálltunk, lassítottunk, aztán felvettük a ritmust és azóta elszántan haladunk a kitűzött cél felé!
A tandem bicikli kicsit más.
Nem az a megszokott.
A működtetése nagyobb figyelmet kíván, de a beletett plusz energia valóban megtöbbszöröződik!
Úgy érzed, hogy egyedül nincs elég lendület?
Akkor coachingra fel!