A coaching folyamat szemléltetésére nagyon találónak tartom a taxisofőr-hasonlatot. Te utasként beszállsz mellém az autóba, megmondod a célállomást, én pedig elindítom az autót. A közös út során bármikor jelezheted felém, hogy melyik útvonal szimpatikus számodra vagy éppen kérésedre változtatok az autó sebességén. Még az is előfordulhat, hogy útközben módosítod az eredeti célállomást. Nekem az a fontos, hogy eljuss a kért helyre, miközben biztonságban, nyugodt környezetben utazol. De előre szólok, hogy a kátyúkat nem fogom kikerülni. Néha bizony nem is lehet...
Na de mi történik az autóban?
Beszélünk. Sokat. Vagy éppen keveset. Néha a csend is beszél. Én meg kérdezek. Miről? Lehet arról, amit még nem kérdeztél meg magadtól. Vagy nem mertél megkérdezni. Vagy egész egyszerűen nem jutott eszedbe feltenni a kérdést. Előfordulhat, hogy lesznek feladataim a számodra, melyek segítik a folyamat előremozdítását és az eredmény elérését. De tudod, végig jelezheted felém, ha módosítsunk az utazás feltételein.
És ha megkérdeznek később, hogy miről beszélgettünk az autóban? Azt mondom majd: Rólad. Ennél többet nem mondhatok. Mert ez nem tartozik senki másra.
Beszállnál az autóba? A biztonsági övet érdemes bekapcsolni, tudod, csak a kátyúk miatt!
Edzésre (Útra) fel!
