Nézzünk meg egy példát!
Judit és Laci kollégák egy nagyvállalatnál. Egy közösen elvégzendő feladattal bízzák meg őket, aminek közeledik a leadási határideje. Egyik délután Judit mérgesen ezt veti oda Lacinak:
„Nem igazság, hogy mindent nekem kell egyedül csinálnom, így nem leszünk kész időben!!”
Erre Laci a saját stílusától függően többféle választ adhat, például:
„Ne haragudj, igazad lehet, átveszem innen!”
vagy:
„ Te miről beszélsz? Dolgozom rajta, hagyjál már békén!”
Ott a feszültség bármelyik esetben.
Hogyan lehetne ugyanezt asszertívebben tálalni Laci felé?
Valahogy így:
„ Laci, nemsokára lejár a közös feladatunk határideje és sok teendő még nyitottan áll, ami miatt feszült vagyok, mert úgy érzem nagyon sok energiát tettem eddig bele. Megnyugtatna, ha átbeszélnénk újra a részfeladatokat, hogy kinek mivel kell még foglalkoznia. „
És hogyan reagálhatna Laci asszertíven Judit eredeti mondatára?
Judit: „Nem igazság, hogy mindent nekem kell egyedül csinálnom, így nem leszünk kész időben!!”
Például így:
„ Látom feszült vagy a sok feladat és a közelgő határidő miatt, mert szeretnéd, ha időben végezni tudnánk mindennel!"
„ Úgy érzed, hogy többet vállalsz a feladatból. Szeretnéd, ha átfutnánk a részfeladatokat, hogy tisztábban lássuk, kinek mit kell még elvégeznie ahhoz, hogy határidőre le tudjuk adni a feladatot? „
Rengeteg más verzió előjöhet még válaszként, én most a sajátomat írtam le.
Összefoglalva mik az asszertív közlés lépései?
1. Minél konkrétabban, ítélkezéstől mentesen leírni a helyzetet
2. Érzéseink megfogalmazása
3. Szükségletünk tisztázása
4. Kérésünk megfogalmazása
A sorrend persze alakítható, felcserélhető.
A fogadó oldaláról pedig mindezek visszajelzése a közlő fél felé.
Sokan mondják, hogy az asszertivitás olyan erőltetett, mesterkélt dolog és köze nincs a valósághoz.
Nos, van benne igazság. Miért van ez így?
Mert felhevült állapotunkban kihívást jelent ennyire átgondoltan és részletesen válaszolni egy helyzetre, amikor éppen elönt minket az ideg és mindenkit elküldenénk hmm valahová. Arról nem is beszélve, hogy ezek a szófordulatok nem feltétlen bennünket tükröznek. Ezen segíthet a sok gyakorlás és ha az alapelveket a saját stílusunkra formáljuk, a ránk jellemző szóhasználattal élünk.
Ha kezdésnek már egy-egy részt be tudtunk emelni a mindennapi helyzetekbe, akkor nyugodtan dicsérjük meg magunkat, mert ez tényleg nehéz!
Gyakorlásra fel! 
