Kezdjük rögtön azzal, hogy hogyan reagálsz, ha megdicsérnek?
Nézd meg, melyik válaszban ismersz inkább magadra:

1. Megköszönöd és nyugtázod a dicséretet.

2. Elhessegeted a feléd áramló bókot, szinte megsemmisíted! Erről egy kicsit bővebben, mutatom a tankönyvi példákat:

- Dögös a ruhád! - Válasz: oh, ez csak egy régi ruha rajtam, itt-ott ki is van már nyúlva

- Gratulálok, szép munka! – Válasz: ugyan már, ezt a munkát bárki meg tudta volna csinálni helyettem, nem nagy ügy

- Wow, milyen jól tájékozott vagy a témában!- Válasz: ez semmiség, bárki utánaolvashat

A dicséretet elfogadni, befogadni az egyik eleme annak, hogy rendben van az önbizalmad. Figyeld meg kérlek, hogy hogyan reagálsz a dicséretre. Ha eddig nem fogadtad be, akkor legközelebb próbáld ki milyen az, amikor csak büszkén azt mondod válaszul, hogy Köszönöm! Semmi mellébeszélés! :)

Menjünk most egy lépéssel tovább is.

Te szoktad-e dicsérni ÖNMAGADAT?

Egy sikeres munkanap után? Egy jó szülői példamutatás után? Egy klasszul sikerült vacsora megfőzése után? Eddig lazán elmentél ezek mellett? Akkor ne tedd! Állj meg, vedd észre és dicsérd meg magad!

Valahogy magától értetődőbben kezeljük azt, hogy ha dicséret, akkor kívülről, mástól jön.
Ne csak mástól számíts dicséretre, hanem add meg saját magadnak is!

És azt se hagyjuk ki, hogy ha úgy érzed, akkor dicsérd meg a párodat, a barátodat, a kollégádat, mert mindenkinek jól esik az őszinte dicséret és figyelmesség! :)

Kezdd el még ma!

Edzésre fel! :)

De honnan fogod tudni, hogy építő és hogy befogadd-e egyáltalán?

Kevés embert ismerek, aki kifejezetten panaszolja, hogy több kritikára vágyik. De elkerülni, hátat fordítani neki nem lehet. És nem is érdemes. Sokkal jobban jársz, ha megtanulod szelektálni őket, ami sok terhet tud levenni a válladról!

Hogyan szelektálj, melyiket fogadd el és melyiket hagyd egyszerűen elmenni?

Először is nézd meg, hogy kitől kapod a kritikát. Egy számodra fontos ember mondja, akire felnézel, akit elismersz, akinek adsz a véleményére?

Ha a válaszod IGEN, akkor mehetsz ezzel tovább.

Ha a válaszod NEM, akkor az ő véleménye számodra NEM FONTOS, döntsd el, mennyi időt szeretnél még arra fordítani (pazarolni), hogy ezzel a kritikával foglalkozol!

Ha válaszod IGEN volt, egy számodra fontos ember mondta, akinek adsz a véleményére, akkor nézd tovább, hogy mivel kapcsolatban fogalmazta meg a kritikáját?

Itt két nagy csoportra osztanám a véleményt, az egyik, ami az általad végzett cselekvésre érkezik, a másik pedig amit magadra, a személyedre, tulajdonságodra mondanak.

Gondold végig, hogy az illető az adott tevékenységben jártas, amire a kritikát tette? Ha pedig egy tulajdonságodra vonatkozóan tett kritikát, akkor ő maga hogyan áll ezzel a tulajdonságával?

Ha még ezen a „szűrőn” is átmegy a kritika, azaz az illető járatos a tevékenységben vagy éppen erős az adott tulajdonságban, akkor már érdemes elgondolkoznod, hogy ez valóban egy építő kritika lehet, javasolt megfontolni.

Szerintem két véglet van: amikor valaki minden kritikát magára vesz és amikor valakiről tényleg minden lepattan. Egyiket sem tartom szerencsésnek, de egy jó szűrővel beengedhető az, ami a fejlődésedet fogja szolgálni!

Edzésre fel!

ISMERET

Önmagad ismerete.

Sokan itt szépen legyintenek is egyet : persze, hogy ismerem önmagam!
Viszont ha arra kérném őket, hogy vessék papírra a szó mögött meghúzódó jelentést, azaz írják össze például a saját képességeiket, erősségeiket, gyengeségeiket vagy a legjellemzőbb tulajdonságaikat, akkor már páran törnék a fejüket.
Ezzel nincs is gond, hiszen egy fejleszthető dologról van szó.
Véleményem szerint az önismereti tanulást nem lehet túl korán vagy túl későn elkezdeni.
Egy biztos, egy folyamatos munkáról van szó, mert az önismereted változóban van! Hiszen gondolj vissza 10 évvel ezelőtti önmagadra! Ugyanaz az ember maradtál, aki akkor voltál? Én megválaszolom: Nem!

A jó hír az, hogy minél jobban elmélyedsz a témában, annál többet akarsz még megtudni önmagadról! :) 
Ha egyszerűen csak őszinte kíváncsisággal, türelemmel és elfogadással vagy magad felé, igyekszel megismerni a saját működésedet, akkor az egyre magasabb önismereti szint minden előnyét a magad javára tudod fordítani!

Hogyan segíti a magasabb szintű önismeret az életedet?

- tisztában leszel a képességeiddel, erősségeiddel, amikből merítkezni tudsz és amikre építhetsz
- szembe tudsz nézni a gyengeségeiddel (mert mindenkinek vannak) és elfogadni azokat vagy éppen javítani tudsz rajtuk
- tisztábban látod a tulajdonságaidat, értékeidet
- ismered a vágyaidat, céljaidat, amik téged mozgatnak
- sokkal jobban megérted a cselekedeteid hátterét

Ezért is imádom a COACHINGOT, mert bármilyen témával is érkezel, az önismereted egész biztosan fejlődni fog közben!

Szóval legyél 28 vagy 68 éves:

EDZÉSRE, ÖNISMERETRE fel!! :)

Az otthonodban, munkaidőn kívül céges telefonokat bonyolítasz és munkaügyeket intézel.
A céged imádja, a családod kevésbé.

Néha mindkét eset elkerülhetetlen, de hol húzod meg a határokat?

Meghúztad már valaha?

Vagy araszolsz az autóddal. Van-e olyan tevékenység, elintéznivaló, ami végezhető az autóban biztonságos közlekedés mellett? Mondjuk nyelvtanulás, néhány telefon (szigorúan kihangosítóval!) vagy egy jó kis Gondolatedzés podcast meghallgatása? ;)

Én például heti két alkalommal járok be az irodába munkaügyeket intézni. Ez minden alkalommal 1 órás utat jelent nekem tömegközlekedéssel. Oda-vissza napi 2 órát, heti 4, azaz NÉGY órát. Elkerülhetetlen utazási idő. Igaz, hogy kisebb megszakításokkal jár (átszállás stb.), de gondolj bele, mennyi mindent lehet csinálni heti 4 órában!

Számos olyan helyzet van, amikor várakozni kényszerülsz és nem csinálsz effektíve semmit! Hogyan lehetne kitölteni hasznosan ezt az időt?

Írj egy listát ezekről a helyzetekről és tedd mellé a várható időmennyiséget! Majd szedj össze olyan tevékenységeket az életedből, amik igenis beleférnek ezekbe az időmorzsákba (pl. e-mailek megválaszolása, telefonálás, nyelvtanulás stb.)!

Edzésre fel! :)