Pár napja beszéltem telefonon egy korábbi vezetőmmel, akivel –azt hiszem mondhatom- baráti viszonyban maradtunk. Ennek én nagyon örülök, mert egy igen értékes embernek tartom és sokat tanultam tőle.
A vele való beszélgetést követően jutott újra eszembe az a történet, amit most szeretnék megosztani veletek is!
Kezdem onnan, amikor az utolsó körös interjúra mentem ehhez a céghez úgy 9 évvel ezelőtt. Amúgy ez pont a születésnapomra esett, amit nem is vettek észre az önéletrajzomon. Se torta, se koccintás.
Na jó, túloztam egy kicsit. :D Nem mintha tudtam volna bármit enni vagy inni a nagy izgalomtól.:D
Na de a választás rám esett, én kaptam meg a munkát és elérkezett az első munkanapom.
És itt jön a lényeg:
ahogy felsétáltam az első emeletre és megálltam az irodánk előtt, az ajtóra már ki volt ragasztva az ezüst színű tábla:
Éri Sára
beszerző-üzletkötő
Tudom, apróság, meg titkon mindenki imádja olvasni a saját nevét, de nekem ez valamiért beégett.
Benne volt a figyelmesség, a bizalom, a köszöntés. Ebben a kis apróságban.
Jól esett, na! :))
Nem vagyok az a gyűjtögetős típus, de ezt a táblát elraktam emlékbe!
Nektek is vannak első munkanapos vagy próbaidőszakos élményeitek, amik valami okból megmaradtak bennetek?